Gyémánt fluoreszcencia

A fluoreszkálónak mondott gyémántok olyan részecskéket tartalmaznak, amelyek látható (általában kék) fényt bocsátanak ki, amikor UV-fénynek vannak kitéve. Ritka esetekben a fluoreszcencia magas szintje tejszerűvé vagy homályossá teheti a köveket, bár a fluoreszcencia általában nem befolyásolja a szépséget vagy a csillogást, sőt egyes alacsonyabb színeket (I, J, K, L stb.) színtelenebbnek vagy fehérebbnek mutathat. Ennek ellenére a fluoreszkáló gyémántok általában olcsóbbak, és amennyiben a hatás nem látható könnyen, jó ár-érték arányt kínálhatnak.

Bevezetés

A gyémántok fluoreszcenciája az elmúlt években heves viták tárgyát képezte, és a szakma véleménye megoszlott a gyémántok megjelenésére és értékére gyakorolt hatásáról.

Egyes gyémántoknál fluoreszcencia lép fel, amikor UV-lámpa koncentrált sugárzásának vannak kitéve. A gyémántokban lévő szubmikroszkopikus struktúrák látható fényt, fluoreszcenciát bocsátanak ki, amely általában kék színű. Annak ellenére, hogy a fluoreszcenciát a legtöbb laboratóriumi minőségi jelentésben inkább azonosító jellemzőként, mint osztályozási tényezőként használják, a fluoreszcencia jelenlétét egyre gyakrabban használják a gyémánt árának meghatározására. A legtöbb esetben az árakat csökkentik, ha egy színtelen vagy majdnem színtelen gyémánt UV-fényben fluoreszkál, mivel a fluoreszcencia általános vélekedés szerint negatív hatással van a gyémánt megjelenésére. Sokan vannak azonban, akik úgy vélik, hogy a fluoreszcenciának nincs káros hatása, sőt egyesek szerint még a szín megjelenését is javítja.

A fluoreszkáló gyémántok negatív megítélése a következő elméleteknek és tényezőknek tulajdonítható:

• A nem fluoreszkáló gyémántokat "tisztábbnak" tekintik;
• Az erősen fluoreszkáló gyémántok átlátszatlan "felhőt" bocsátanak ki, ami befolyásolja a gyémánt tisztaságát és fényességét;
• A GIA laboratóriumi osztályozó lámpák kis mennyiségű UV-sugárzást bocsátanak ki, ezért a fluoreszkáló gyémántok színosztályzata jobb lehet, mint amit megérdemelnek.

Azok, akik cáfolják, hogy a fluoreszkáló gyémántok kevésbé kívánatosak, azzal érvelnek, hogy:

• Az UV-fény sok nézői környezetben nincs jelen, ezért a színminősítésnek realisztikus megvilágításban van értelme;
• Az erősen fluoreszkáló gyémántokban található homályosság rendkívül ritka;
• Bizonyos esetekben a fluoreszcencia szabad szemmel is kiemelheti a színt, ami fokozza a gyémánt szépségét.

A GIA 1997-ben végzett tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb esetben a fluoreszcencia nem befolyásolja a gyémánt megjelenését. Sőt, azt találták, hogy "az erősen kék fluoreszkáló gyémántok színének megjelenése jobbnak tűnt, amikor a gyémántot a táblán felülről nézték", mint a nem fluoreszkáló gyémántoké. (Forrás: A gyémánthoz hasonlóan a gyémántokat is vizsgálják: Thomas M. Moses, Ilene M. Reinitz, Mary L. Johnson, John M. King és James E. Shigley).

Történelmi háttér

Európában a gyémánt minősítésének korszaka előtt a legelismertebb gyémántszín a "kék fehér" volt. Ez a kifejezés az erős kék fluoreszcenciával rendelkező, színtelen vagy világossárga gyémántokat írja le, melyeket a kereskedők aktívan kerestek a vonzó "jég" hatásuknak köszönhetően.

Később megfigyelték, hogy az erős kék fluoreszcencia olyan tulajdonság, amely néha a homályos kövekben is megtalálható, és ez a tény arra késztette a kereskedőket az 1970-es években, hogy az általuk "tejes D-ként" emlegetett gyémántokat (D színosztályú gyémántok, nagyon erős kék fluoreszcenciával, alacsony átlátszósággal) jelentősen csökkentett áron kínálják. Ez a következő években továbbgyűrűzött: végül még az F színosztályú és a gyengébb fluoreszcenciájú gyémántok árát is leértékelték.

MIÉRT FLUORESZKÁLNAK A GYÉMÁNTOK?

A gyémánt kristályosodott szén. Ez a folyamat körülbelül 75-125 mérfölddel a földfelszín alatt zajlik, általában ott, ahol vulkanikus vagy ősi vulkanikus helyek vannak. A gyémánt akkor válik fluoreszkálóvá, ha a kristályosodási folyamat során a földben jelen lévő bór ásvány nyomokban jelen van.

A gyémántok többféle színben fluoreszkálhatnak - kék, sárga, zöld, narancssárga és fehér -, de a kék a leggyakoribb. Becslések szerint a gyémántok mintegy 50%-a fluoreszkál, ami speciális körülmények között, például hosszúhullámú UV-lámpa alatt látható, míg körülbelül 10%-a fluoreszkál elég erősen ahhoz, hogy napfényben vagy izzó (alacsony UV-fény) fényben vizsgálva észrevehető különbséget tegyen a gyémánt színében.

A GIA a gyémánt fluoreszcenciájának öt szintjét írja le: nincs (azaz nincs fluoreszcencia), gyenge, közepes, erős, nagyon erős. A GIA Gem Trade Laboratory szerint a fluoreszcencia erőssége nem áll közvetlen összefüggésben sem a színnel, sem a tisztasággal. Más szóval lehetséges, hogy két teljesen különböző tisztasági és színosztályú gyémánt pontosan ugyanolyan erősségű fluoreszcenciát mutat.

Az A. és a B. ábra a fluoreszcencia különböző szintjeit mutatja a gyémántokon az asztallal lefelé és az asztallal felfelé nézve. A szintek a következők: 1. Nagyon erős, 2. Erős, 3. Közepes, 4. Gyenge, 5. Nincs.

A C ábra az abszorpció és a lumineszcencia (az UV-sugárzást elnyelő anyag fénykibocsátása) közötti kapcsolatot mutatja. Az ábrán egy elektron látható, amely az alapállapotból a gerjesztett állapotba (északi nyíl) lép, amikor az UV-sugárzás elnyelődik egy lumineszcens központban. Amikor az elektron egy kissé alacsonyabb állapotba kerül, elveszíti energiájának egy részét (hullámos nyíl), és nem bocsát ki fényt. Ezt követően visszatér az alapállapotba (egyenes lefelé mutató nyíl), és fluoreszcencia formájában energiát, azaz fényt bocsát ki.

HOGYAN BEFOLYÁSOLJA A FLUORESZCENCIA A GYÉMÁNT ÁRKÉPZÉSÉT?

Történelmileg az erősen fluoreszkáló gyémántok árát leértékelték a nem fluoreszkáló társaikhoz képest. A magasabb színű (D-H), nem fluoreszkáló gyémántok jellemzően 10-30%-kal drágábban kerülnek forgalomba, mint a hasonló, nagyon erősen kék fluoreszkáló kövek. Az alacsonyabb színű (I-N), nagyon erősen fluoreszkáló gyémántok ára azonban akár 5%-kal magasabb volt, mint a hasonló, nem fluoreszkáló köveké. Ez valószínűleg annak a felfogásnak köszönhető, hogy a kék fluoreszcencia elfedheti az egyes kövekben található nemkívánatos sárga árnyalatokat.

A GIA-TANULMÁNY

Annak ellenére, hogy a fluoreszcencia és az árképzés kérdéséről már régóta folyik vita, a GIA 1997-es kísérletéig nem volt olyan tanulmány, amely a kék fluoreszcencia hatását vizsgálta volna a gyémánt megjelenésére normál látási körülmények között.

A színértékelés a minősítő laboratóriumokban gondosan ellenőrzött megvilágítási és megtekintési körülmények között történik, és főként a gyémántot az asztalra fektetve helyezik el. Egy ékszerüzletben vagy bemutatóteremben azonban a gyémántot általában a gyémántot felfelé fordítva, különböző fényviszonyok mellett vizsgálják, ahogyan az szinte biztosan akkor is történik, amikor a gyémántot viselik. A GIA ezt szem előtt tartva állította össze kísérletét, hogy a fluoreszcencia hatását különböző fényviszonyok között, valamint a gyémántiparon belüli és kívüli megfigyelők által vizsgálja.

A kísérletben nagyon hasonló arányú, tisztaságú és szimmetriájú, de különböző kék fluoreszcenciájú gyémántokat állítottak össze. A hasonló színminőségű gyémántokat csoportosították, hogy fontos kereskedelmi határértékeket képviseljenek. Ezeket a készleteket aztán a legkülönbözőbb látási körülmények között vizsgálták, a laboratóriumokban uralkodó ellenőrzött körülményektől a kizárólag természetes napfényben álló helyiségekig. Összesen 46 megfigyelőt állítottak össze, akik mind a gyémántipart, mind a gyémántvásárló közönséget képviselték.

A nem ipari megfigyelők számára, akik a gyémántfogyasztókat képviselik, a fluoreszcencia nem volt hatással a színre és a megjelenésre. A tapasztalt ipari megfigyelők számára a GIA megállapította, hogy a fluoreszcencia erőssége nem gyakorol széles körben érzékelhető hatást a gyémántok színének megjelenésére, ha a gyémántot lefelé nézve nézik. Sőt, amikor a gyémántokat felfelé nézve, ahogyan egy ékszerüzletben vagy bemutatóteremben is néznék, a tapasztalt megfigyelők szerint az erősen és nagyon erősen fluoreszkáló gyémántok színe jobbnak tűnt, mint a kevésbé fluoreszkáló köveké.

A GIA felfedezte, hogy míg a fluoreszcencia hatása a színre leginkább az alacsonyabb színosztályok (I és K) köveinél volt észrevehető, a piacon a magasabb színosztályok (D-től H-ig) köveinél nagyobb az árra gyakorolt hatás. Ez megkérdőjelezi azt a kereskedelmi felfogást, hogy a fluoreszcencia általában negatív hatással van a jobb színű gyémántokra. Azt is megállapították, hogy a közhiedelemmel ellentétben a fluoreszkáló gyémántok nem olyan gyakoriak, mint a nem fluoreszkáló gyémántok.

A GIA jelentése arra a következtetésre jutott, hogy "a gyémántipar jobban járna, ha minden egyes gyémántot a saját vizuális érdemei alapján vizsgálna".

VEGYEK FLUORESZKÁLÓ GYÉMÁNTOT?

Fontos, hogy Ön elégedett legyen a megvásárolt gyémánttal. Mint látható, a fluoreszcencia nagymértékben feldobhatja a gyémánt színét és megjelenését, és nem szabad kedvezőtlenül tekinteni rá; csak kivételesen ritka esetekben okozhat a fluoreszcencia tejszerű, olajos vagy homályos megjelenést a gyémántban. Ez mindig szubjektív döntés kérdése, de a legjobb gyakorlat az, ha vásárlás előtt konzultál egy gyémántspecialistával, hogy biztos lehessen abban, hogy a helyes döntést hozza meg.